Liberális szörnyek

Tavaly a parlamenti választásokon meglepően komoly eredményt ért el a neoliberális blokk legújabb tömörülése, az SaS (Szabadság és Szolidaritás). Kikerülhetetlen parlamenti tényező lett, kormánypártként pedig olyan jelentős pozíciókat kaparintott meg, mint a Tisztelt (?) Ház elnöke, kulturális, szociális és gazdasági miniszter. Sikerük nem volt véletlen: kampányuk a 21. századi embernek szólt és olyan kényes témákat vettek elő, amelyek ’89 előtt és után is tabunak számítottak. Képviselő- jelöltjeik túlnyomó része teljesen tapasztalatlan volt a politikában, ami egyértelműen előnyt jelentett, hiszen a hitelük nem veszett el az idő során. Sokaknak szimpatikus lehetett tehát az a párt, amelyik radikálisan csökkentené a politikusokra költött pénzt, eltörölné a köztévé és a közrádió üzemben tartási díját, szűkítené a parlamenti képviselők mentelmi jogát (!), legalizálná a könnyű drogok kis mennyiségű birtoklását és használatát, valamint engedélyezné az azonos neműek házasságát. Egészen odáig szép és jó volt minden liberáliséknál, amig be nem jutottak a parlamentbe. A koalíciós tárgyalásokon aztán kiderült, a választási programjukból a megvalósuló konkrétumok száma egyenlő a nagy nullával. Nem elírás: olyan öreg rókák, mint dzurinda vagy figel lazán lesöpörték az asztalról liberálisék elképzeléseit. Ugyanez másképp: szulík fontosabbnak tartotta azt, hogy róbit elkergethessék a vályútól, mint a buzerantok jogainak bővítését. Jómagam azt merészeltem remélni, hogy az SaS szerepvállalásával rendkívüli módon javulni fog a szlovákiai magyarok helyzete, hiszen a liberálisnak minden jó, ami idegen és egy szlovák liberálisnak a magyar idegennek számít. Sajnos be kellett látnom, hogy kutyából nem lesz szalonna és ezek a szörnyek elsősorban szlovákok és csak aztán liberálisok. Kérdem én: milyen liberális az, amelyik bünteti a magyart az anyanyelve használatáért? A kulturális tárca miniszteri székébe szulík egy paprikajancsit, a szlovák szellőpistát, fillér dánielt ültette. Szerintem ez a személy tetőtől talpig a vicc kategóriába tartozik, hihetetlenül szánalmas volt, ahogy a tót állami tévében magyarázta, hogy miért is kell pénzbírság a gyalázatos nyelvtörvénybe. Úgy láttam, egyedül magát sikerült meggyőznie. Az is valami. Azonban van itt valami, ami még fillér dániel személyénél is aggasztóbb. Fél év sem telt el a választások óta. Akkor még egy tipikus liberális maszlagokat szajkózó párt volt, amelyik a piacgazdaság és a szabadság mindenekfelett levőségét hirdette. Mára a kialakult kép megváltozott: kiderült, hogy a Szabadság és Szolidaritás pártja nem más, mint a rendszerváltás óta megjelent összes neoliberális tömörülés: valójában a nagyvállalkozók érdekvédelmi szervezeteként funkcionáló gátlástalan bagázs. A pénzemberek képviseletének élharcosa a jelenleg gazdasági miniszterként dolgozó szélhámos, miskov. Nevezett tetves halaszthatatlan feladatnak jelölte meg a Munkatörvénykönyv módosítását. A jelenlegi tervek szerint minden intézkedés a munkáltató érdekeit képviseli és az alkalmazottat mérhetetlen létbizonytalanságban tartja. A törvénytervezet kimondja, hogy a munkavállaló ezentúl nem lesz jogosult egyszerre a felmondási időre és az ún. lelépőre. Továbbá a próbaidőt a jelenlegi három hónapról fél évre emelnék. Miskov ezt azzal magyarázta, hogy a három hónap az kevés arra, hogy a munkáltató kiismerje az alkalmazottját és sokszor fél év kell, amig betanítják a munkaerőt. Igazából kíváncsi lennék, hogy melyik munkahely az, ahol fél évig tanítják be az embert. Értem én, hogy miskov is csak a saját bukszájának dolgozik és ezért van az, hogy a pénzemberek kénye-kedve szerint tiporja porba a munkásembereket, de van itt egy bökkenő. Mégpedig az, hogy a saját választói között sokkal több az egyszerű alkalmazott, mint a vállalkozó. Ha az SaS nem változtat a saját arculatán, négy év múlva könnyen parlamenten kívül találhatja magát. Hiába, ha nem tanul a pavol ruszko-féle ANO rapidbukásból, akkor a legújabb liberális párt megérdemli, hogy a süllyesztőben végezze. Egyedül róbiban, és az ő szalámi-taktikájában bízhatunk. Kardos elemért már nyugdíjazta, szlota jános és ancsa szintén gőzerővel robog afelé. Azt pedig kétlem, hogy róbi négy év múlva maga megszerezze a szavazatok felét, plusz egy voksot.
Én mindig is mondtam, hogy a legnagyobb veszélyt népünkre a magyar szocialista párt börtönre váró rablói jelentik, szorosan mögöttük a neoliberális férgek loholnak, a határon innen és túl. Adjon a Jóisten szebb jövőt!